Lepra

Nem is hitte, hogy egyáltalán el mer indulni, s talán csak az a véletlen szél kezdte el őt
Sodorni,
Sodorni,
A fekete körömcipők tamtararamja hallatlanul lázító lett volna, de
Ugye a szél,
Márvány utcában sétált, és rágyújtott egy cigarettára
Mentolosra, ó te jó ég,
És cinikusan belelépett a predesztinált ürülékbe,
De nem fordulhatott vissza,
Meglátta a diáksereget, de ő nem fordulhatott vissza,
Inkább mélyen magába szívta az eukaliptuszos bátorságot, nem volt hajlandó gondolni a múltra,
Ott előtte szívta az ő füstjét egy suhanc, alig tizennégy,
Egy hatvanas lelkével,
Odament és kért tőle,
Talán csak nem tudta, ki ő, azért mert kérni
Ettől a dekoratív és csinos hölgytől
Egy szálat, az meg adott, és ezzel megölte magát, húsz perc múlva ez a tény
Ékes bizonyítást nyert,
Apostoli hitszegéssel nevezhette akár júdásnak is, de ez már does not make a difference
Amint próbálta viccesre venni az első napját,
Az első nagy lélegzetvételt a lemerülés előtt,
Nincs tanári tekintélye, neharagudjondeEZkiábrándító volt,
A füstnél is rosszabb gyűlt a torkába és marta a szemét,
És most megszánta a szél, és sodorta, facsarta ki a keserű pohárba minden
Egy életre megjegyzett szemet és szemtelenséget,
Kirohant a márvány utcára, de alig húsz
Netán harminchárom méter távlatában visszapillantott
Homályos volt a kép, de látta a júdást,
De nem látta azt, akibe volt oly figyelmetlen, és
Tövig
Beleszúrta
Körömcipői tűhegyes sarkát,
A pokol hét bugyra
Továbbrohant, és meg akarta ölni magát,
Eközben az a borotvált, az a boldog, a felhőtlenül,
Megállt, és kancsal tekintettel méregette stigmáit,
Amúgy csinos nőnek tartotta volna,
De ez a hallatlan önzőség, ahogy belépumpálta a saját sós szenvedését,
Továbbment sarkon, elég félelmetes lehetett,
A stigmáin keresztül kiáramló vér helyébe lépett egy rakat elszánt porszem, bement a vegyesbe és vett egy sodrósat
Hamár úgysincs szél
Húsz éve szívta utoljára, hogy bírta ki enélkül az istenadta szédelgés nélkül,
Sikítottak a szervei egy nagyot, és ő engedett
A gravitáció mintha elfelejtette volna, hogy
Nem kivételezünk
Megállt az idő, és ő lassan, kecsesen dőlt le a padra,
Első szívrohamhoz képest
Jól aludt és ugyanott ébredt,
Valaki volt olyan kedves, gondolt rá
Szegény iszákos féreg
Betakarta egy újsággal, ne fázzék, de még azért tetszett neki ez a kisjézus
Mocskos némber volt ez is, fajtájának minden bűnével,
Az alkoholizmus szobra, ráncai napóleoni belsőt sejtettek,
A kikapcsolt gáznál ez is jobb
Új életre hívva lépett ki a kapu kereteiből
Keretekből, mert már alig volt abból a homályos üvegből, amit az a cigány tett fel
Aki ki is törte, de azért még eltakarta az arcát a nap elől
És egy halálvággyal telt nő elől
Őt ismerjük
De már túltette magát a júdáson, azaz majdnem
Csak a barátnők jellegzetesen távolságtartó ölelése hiányzott,
Azért hagyta már tíz perce, hogy a cinkos szélnek is legyen egy jó napja
A szoknyájában
Mereven bámulta a félkitört ajtót
És jön valaki
Arcán úgy ragyogott fel az öröm, mint ahogy elkomorult,
Nem ő az
De ezek a tekintetek sem vesznek el nyom nélkül
De nem ám, a mocskos némber mélyről előkapart reményét
Tíz körömmel szaggatta szét, és még egy ízeset is beleköpött azzal a megvetéssel
A kérdés egyöntetűen eldőlt
Nem lenni
És inkább gyalog megy át a szabadság – hah! – hídon
Alig egy hüvelyknyire a dunától
A szíve, mint a lelke, a bűze is olyan rothadt, szart se érek, gondolta
Eközben már az elsőnapos megfeszített is megkapta azt a hiányzót
De nem az követte az egymásbaborulást, ami szokta
Igen, teljesen egyetértek
Szemét banda
Tudom, te mindent megtettél
Neem
Mintha az elmúlt két nap alatt nemcsak a körmeit cserélték volna porcelánra
Ujjai közt megvillant a rózsaszín valóság
A hetedik emeleti panel mintha hét fő bűne lenne
Az emeleteknél valami jóval magasabbról zuhant a felismerés
Igen, ez az, aminek látszik, ne vágj ilyen képet
De hát ha csak ez marad a cserbenhagyottaknak
Mért nem tudsz együtt örülni az örömömnek
Családostul elutazom amerikába
Szabadság szobor
Tegnap vettem last minuteben őket
Mintha a jegyek is érezték volna, hogy nem személyek
Ez már sok volt
Az elfojtás betegség, és ő nem akar ebben meghalni
Lelassult az idő ugyanekkor, és lassan, mint a szerelmeskedni készülő lepkék
Zuhantak
Sodródtak és tekeredtek egymás felé a széttépett U S meg A betűk
Hogy tehetted ezt velem, tudod mennyibe kerültek
De ő nem tudott semmit, csak hogy a szabadság az ablakon túli csípős szélben várja
Az ezer darabra törő üvegszilánk-vágta sebekben
És ezidőtájt ébredt fel szívrohamából a padon fekvő újságköteg alatti úr
Kinyitotta csipás szemét és a NÉP feliratot látta
Aztán elolvasta a szabadság részét is,
Urasan felült, mint aki csak tapasztalja a fedél nélküliséget
Mert igazából nem
Ájulása közben a körmére égett a cigarettája,
Majdhogynem a harmadik stigma
Ködös tekintete elidőzött a tartalomjegyzéken
Tüntetések
És hozzárakta mormogva mindegyikhez a maga kis megjegyzését
Hogy nincs jobb dolguk
Ká Kettő Bendegúz publikálja legújabb könyvét: Jézus élete és korom
Mintha érdekelne
Közben sodort egy cigit
Tragédia: Kettős öngyilkosság
Persze, jó is az, ha az ember megteheti a szeretteivel
Na igen, mer ok az mindig van
A tanulmányi átlag romlása
Ó, hogy oda ne rohanjak
Azaz rájött, hogy oda kell rohannia erősen lezüllött fia elé az iskolába
Habár ő nem várja
Sunnyogva tekintget az útra, mikor kell elnyomnia a cigijét
De nem eléggé ravasz
Jaja, odajött és aszondom neki
Erre ő
Sokan az elkerekedett szemekből jobban jól laknak, mint a gundelben
Ő is,
Az apai szigor hátbatámadta
A szokásos körök
Formalitás áradatok
Milyen volt az első napod?
Jó volt, asszem beilleszkedtem,
Közben mindketten markukba rejtve szívják
A negyedik stigma
A felszisszenés élethűbb, mint egy kígyó
A kínos hallgatásból már csak őszinteség
Amolyan szövetségi rendszert kötöttek a szemek, a szívek monarchiában
A kisült titok összeköt,
A saját céloknak azért még nem kell az ezüstre menniük
Ha már így beilleszkedtél
Nagy levegő, Igen?
Gondolom te se akarsz anyáddal
1,2,3,4,csend
a megbokrosodott lovak sem tudnak ekkorát
ugrani, hát persze hogy nem
meg kell valljam, nem is szeretem
azt a harminc éve frigid, rideg és elviselhetetlenül konzervatív
( )anyádat..
a szemek szavaztak, és egymás mellett döntöttek, még egy-két keresett könnyet is előkapart a szemükből
a szél, ugye,
Kicsordult, azaz amolyan laboratóriumi balesetből keletkező gyógyszerként járt el
Na jól van, inkább mesélj valamit
Vicces volt, épp a szabadságszoborról volt szó angolon
Mondtam, hogy én két nap múlva már látni is fogom
De ugye nem baj, hogy végülis mégse
Nem, és ez olyan furcsán sziklaszilárd volt
Gondoltam ha úgyis elmegyek két nap múlva..
..csakhogy ne kelljen vesződni a kiiratkozással
fájdalmas, többezer méteres magasságból zuhant le a felismerés
mint mindig
de nyugi nem lett semmi baj
azért ő is megijedhetett, ha valaki csak a hangját hallja
a szemeit azonban tanítani kéne az indiánoknak is
új tanár volt és tök gagyin tartott órát
igaz, még a sastekintetű igazgató szemében is ébresztett valami szánalomfélét
miközben a kávéját iszogatva jegyzetelést mímelt
szóval kicsit lejárattuk szegényt, de még a diri is mosolygott
mint egy cápa
aztán a szél kitörte az egyik ablakot a nő meg kábé mintha le akart volna ugrani
kábé
odahivatta a diri magához aztán elrohant
ezért a húzásért meghívtak három sörre a fiúk
ne nézz így, csörög a mobilod
épp jókor
úgy vette fel, a morfiumélvezők kéjes fájdalomszeretetével
ne hisztizz már mindig
nem értek egy szót se, ne dramatizáld túl
na jó elegem van, vége.
Közben kiértek a márvány utcából.

Oldal: vélemény+novellista
° - metaSophie - ° - © 2008 - 2024 - sophie.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat